Elmo

Anno mikor utolsó féléves voltam már a fősulin voltam olyan mázlista, hogy Újvárosban maradtam koliban és innen ingáztam fel Pestre :) A "blokkban" négyen laktunk -két kétágyas szobában- Tücsi és én voltunk az egyikben a szomszéd szobába költözött Ági és Eszti.
Esztit korábban csak látásból ismertem. Ő ebben a tanévben határozta el, hogy ugyan Fsz-es és neki is ez lesz valószínűleg az utolsó éve, de szeretne megkeresztelkedni... ahogy teltek múltak a hetek egyre több időt töltöttünk együtt, mivel esetenként én is a koliban maradtam hétvégére :)
Eszti szépen haladt a balekokításokon, de ezzel egyidőben titkolózni is kedzett... mielőtt a szobájukba léphetett volna bárki is a következő mozdulatsor játszódott le: kopogás, kivagy? kérdés, fiók csapódás, kulcsfordítás és az ajtót még ezután is csak résnyire nyitotta ki... az egyik hétvégén már könyörögtem neki, hogy tényleg nem fogok bemenni hozzá, de résnyire hagyja már nyitva az ajtót, mert nagyon egyedül érzem magam... aztán egy vasárnap este odaállt elém :) Kezében egy hímzett folttal :)

Ez volt az az ajándék amivel megkért, hogy legyek a KeresztAnyukája :) ... mivel a szó szoros értelmében elakadt a lélegzetem kérdés sem volt, hogy mi lesz a válasz :) -megúgyamúgysem :) ...a folt azóta is az aufomon díszeleg :)
Egy korábbi bejegyzésben már mutattam, hogy a jópár hozzám közelálló főiskolai barátom megleptem már valami hímzett egyedi ajándékkal, most úgy döntöttem Eszti sem maradhat ki a sorból :)

Novemberben kezdtem el hímezni és kivételesen sikerült időben végeznem is vele :) Így időben postára is adtam a meglepit, gondosan becsomagolva természetesen :) ...s, így mostmár mindegyik "gyermekemnél" van egy kis rész a szívemből :)