Biztos, hogy nem csak én vagyok abban a helyzetben, hogy a város ahol felnőttem és ahol a családom a mai napig lakik, mintegy 120 km-re legyen a mostani lakhelyemtől. Szerintem teljesen boldog csak az lehet, aki sosem érzett honvágyat. Mi éppenhogycsak hazaértünk- Fehérvárra és már elkezdett kínozni... aztán szerencsére pár nap alatt csitult picit!
A figyelmem mindenképp el kell terelnem róla, mert minden energiámmal a tanuláson kell lennem: októberben számvitel-elemzés vizsga és mostmár nagyon szeretném, hogy meglegyen!
Visszatérve az otthonlétre: A Nagymamám nemrégiben megjegyezte, hogy nagyon régen fűztem neki... Gondoltam kienegesztelem: szépen összepakoltam hát a gyöngyeim és a füzetkéim, majd letettem elé őket, válasszon! Nos, Mama beleválasztott: gyöngyvirágot választott, rózsát. Nagyon szép lesz, ha elkészül és mindenképpen meg is fogom mutatni!
Hímzéssekkel szépen haladtam -mióta itthon vagyunk semmit sem csináltam, szokom a környezetet :) - a magasságmérőn már Nyuszi is félig készen van és belekezdtem egy kisebb hímzésbe is, de azt majd csak akkor mutatom meg, ha már látszik is rajta valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése